„Gyere rózsám a ház mögé…” címmel június 5-én, szombaton 17. 00 órai kezdettel a Dorogi Márton Művelődési Központ szabadtéri színpadán rendezte meg hagyományos évadzáró gáláját a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület, amely a Kicsimpolya, a Csimpolya és a Kenderkóc Néptáncegyüttesek munkásságát, programjait koordinálja és támogatja.

Jelentős esemény volt ez a néptáncegyüttesek életében, hiszen az online oktatás után, végre újra együtt lehettünk, a járványügyi intézkedéseket betartva közösen próbálhattunk és a tanévet méltó módón le tudtuk zárni ezen jeles gálaesttel. A rendezvényünkön láthattak a nézők kis-magyarországi illetve erdélyi táncokat is egyaránt, mint például gömöri, kékcsei, szilágysági, bonchidai táncokat. A „kicsimpolyás” táncosoktól a „Libás játék” c. népi gyermekjátékfűzést tekinthették meg, amelyet Nádas Imréné tanított be.

Meghatározó rendezvény volt a néptánccsoportoknak, hiszen a szigorú korlátozásokat követően ez volt az első, igazi fellépésünk, ugyanakkor ezen a napon egy nagyon fontos bejelentés is történt: Nádas Imréné Szabolcsi Ildikó – a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület elnöke, a tánccsoportok vezetője, mozgatórugója, Csenki Imre Néptanító Díjas Pedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja, a MOL Tehetséggondozásáért Díj büszke tulajdonosa – nyugdíjba vonult. Könnyekkel küszködve, de nyugodt szívvel búcsúzott kollégáitól, tanítványaitól és a néptánctól:

„Utolsóként tekintsék meg Töviskes Viktória és Varga József Kékcsei táncait, melyet a Kenderkóc együttes ad elő. Nem sokan tudják, hogy Kékcse egy kis beregi falu az én szülőhelyem, Kisvárda mellett. Nem volt szándékos a műsor ilyen szerkesztése, de talán még sem véletlen, hogy az együttesek ma egy innen gyűjtött műsorszámmal búcsúznak. Mert ma nem csak a Kicsimpolya, a Csimpolya és a Kenderkóc búcsúzik Önöktől, hanem én is. 43 Püspökladányban eltöltött év végére tesz pontot ez a műsorszám. Amit itt ma láthattak és amire esetleg visszaemlékeznek a közeli, vagy a távolabbi múltból, azok mind ennek a 43 évnek a hozadékai. A 43 év alatt sok szép élmény, megokosító tapasztalat és néhány pofonértékű megpróbáltatás alakította-színezte azt a valamit, amit egy ember életének és egy élet eredményének nevezhetünk. Nagyon sokaknak köszönhetem, hogy szép emlékekkel gazdagon, jó lélekkel és a sorsommal elégedetten mehetek tovább az utamon.

Püspökladánynak köszönhetem, hogy a három csodálatos fiamból igazi, értékes EMBER lett. Ők itt kapták meg az alapokat ahhoz, hogy ilyen emberekké válhassanak. Ennek a városnak köszönhetem azt a változó, megújuló, de állandóan meglévő háttérbázist is, ami erőt adott a legnehezebb helyzetekből való kilábaláshoz. Itt mindvégig érezthettem azt a megbecsülést, ami mindenben segített. Köszönöm, hogy felismerték és értékelték a törekvéseimet és megkaphattam a várostól a legszebb díjaimat: a Pro Urbe és a Csenki Imre Néptanítói díjakat. Egy percig sem feledkeztem meg arról, hogy a Kultúra Lovagja és a MOL Tehetséggondozásért kapott elismeréseimhez is az itteni háttérbázis segített hozzá. Nem biztos, hogy megkaptam volna ezeket a megtisztelő díjakat, ha nincsenek a legmerészebb álmaimat is támogató, segítőkész, mindenben mögém zárkózó, együttműködő szülők, a kitartó, tehetséges, kedves, szeretettel teljes gyerekek és a jó szándékú kollégák, akikhez már jó ideje csatlakoztak a tehetséges, fiatal tanítványaimból érett kollégáim is. Emellett mindvégig magam mögött tudhattam a Művelődési Ház és a kapcsolódó intézményei, a zeneiskola, és a gyermekeket adó iskolák támogató, jó szándékát.

Ha nincsenek ezek az értékek, talán nem is sikerülnek a – számomra emlékezetes- tematikus műsorok, jubileumi kompozíciók, táborok, programok, fesztiválok, emberi együttlétek, közelre és távolra utazások, összeveszések és összeborulások, és mindezek eredményeként kis gyermekekből felnőtté váló, kiváló, szeretni tudó emberek, tehát az elmúlt 43 év. Ha ezek nincsenek, most nem érezhetném annak a gyönyörűségét, hogy a most, itt jelenlévő emberek nagy részéhez óvodás korától volt és van valamiféle közöm. Ha ezek nem értékek lettek volna, a városban járva nem tapasztalnám nap, mint nap, hogy legtöbb esetben mosolyra mosolyt kapok válaszul.

És ez mind nagyon jó érzés. És talán a búcsú idején ezért érezhetem azt, hogy eddig jó helyen voltam. Nagy köszönet jár mindenkinek, akivel pedagógusi és emberi létem során itt kapcsolatba kerülhettem. Lassan mennem kell, megyek is. Kívánom, hogy a jövőben továbbra is ilyen intenzitással és sikerrel működjön az emberi lelkek és a néphagyományok ápolása a Kenderkóc háza táján. És akkor nem lesz hiba és nem lesz hiány sem semmiben.

Kívánok sok szép élményt, nagyszerű fellépéseket, sok-sok sikert és mindenekfelett nagy-nagy szeretetet mindenkinek: táncosnak, szülőnek, barátnak, hozzátartozónak és egész Püspökladánynak!

No, és kiemelten kívánom ezeket a tanítványokból megérett barátaimnak és kollégáimnak: Nagy András Balázsné Baranyai Hajnalkának és Nagy Szabolcsnak! Kívánom nekik, hogy legalább annyi örömöt éljenek át a felépített örökség további ápolása során, mint amennyi örömöt nekem adott ennek a felépítése!

Most átadom nekik a stafétát. A meglévő értékeket innentől önállóan építhetik tovább….. de azért….ha valamikor jól jönne egy tanács, ötlet, segítség, jó szó, akkor ígérem, hogy -mint egy jó nagymama- készenléti állapotból startolok nekik segíteni!” – ezen megható emlékekkel köszönt el „mindenki Ildi nénije”, az a mindig is sugárzó, színes hölgy, aki az elmúlt több mint 40 év során sok több száz gyermeket nevelt fel a népi gyermekjátékok, a néptánc és a hagyományőrzés bűvöletében.

Természetesen, kollégái és tanítványai is elbúcsúztak Tőle:

„A búcsú azért is nehéz, mert minden gyermek életében fontos az állandóság. Ez adja a stabilitást, a nyugalmat ahhoz, hogy egy kicsi gyermekből magabiztos, kiegyensúlyozott és határozott felnőtt váljon, aki hasznos tagja a közösségnek. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom minden a mai napon a színpadon szereplő gyermek és az évek alatt felnőtt generációk nevében is, hogy nekünk Csimpolyásoknak, Kenderkócosoknak ilyen állandóság voltál és vagy az életében és ezért szinte elképzelhetetlen, hogy nélküled legyen próba, fellépés, tábor, fesztivál, kirándulás TEMPLOMNÉZÉS, hegyi túra, rengeteg beszélgetés sok ezer km utazás.

Tudom, hogy évek óta tudatosan készültél a búcsúra. A generációváltást előkészítetted, hiszen már 12 évvel ezelőtt bevontad Hajnikát és Szabit a munkába, elsőre kisebb szerepet bízva rájuk, majd egyre több tudást és tapasztalatot átadva egyre nagyobb feladatokat adtál át a tánccsoport és az egyesület körüli munkákból és végül úgy döntöttél, hogy készen állnak a feladatok teljes átvételére és te teljes nyugalommal élvezheted a háttérből a munkád gyümölcsét. Az évek során Hajni és Szabi rengeteg dolgot tanult meg Ildi nénitől: a próbák vezetéséről, a fesztiválok és táborok szervezésén át a pályázatok sikeres lebonyolításáig. Mindent, többek közt azt is, hogy soha sincs késő elkezdeni megszervezni egy eseményt, mert valahogy mindig mikorra készen kellett lenni, kész is voltunk, úgy hogy előtte való nap még kész káosz minden és mégis mire felgördült a függöny minden összeáll. Én a mai napig nem tudom, hogy ez hogy lehetséges,mégis mindig sikerül….

A szakmai dolgokon túl sokkal fontosabb, hogy emberileg is sokat köszönhetünk Ildi néninek. Akarva akaratlan formált minket, példát mutatott, értéket közvetített, neki köszönhető, hogy sokan a kezei között felnőtt gyerekek közül, mikor népzenét hallanak a rádióban, tv-ben, vagy az interneten, akkor nem kapcsolnak el gyorsan máshova. Ha néptáncot látnak színpadon, vagy egy műsorban, akkor nem fordulnak el, hogy már megint ez megy, hanem egy közös, felidézett emlék közepette nézik és hallgatják a népzenét, a néptáncot.

Sokan nem is gondolnak bele, hogy milyen fontos is ismerni az elődeink táncait, szokásait, zenéit, pedig ebben a mai rohanó világban ez az egyik eszköz ahhoz, hogy megőrizzük az identitásunkat, belső tartásunkat, mert aki néptáncolt Ildi néni kezei alatt az megismerhette a népi kultúra sokszínűségét, csodáját és ezzel a tudással felvértezve léphetet ki a nagybetűs életbe.

Ildi néni ma elbúcsúzik a tanítástól, a munkatársaktól, a gyerekektől, de ez a búcsú nem jelent teljes elszakadást, mert ezek után is számítunk rád – reméljük vállalod. Egy másik titulusban, ami nem hivatalos, de anélkül nem működik semmi. Legyél te továbbra is a csoportok LELKE, jelenléteddel a háttérben, jó szóval, és a sokunk által kifejezetten kedvelt humoroddal!

Továbbra is szeretnénk, ha a háttérben segítenéd a munkát, hogy az amit az elmúlt 43 évben felépítettél, méltó módon fejlődjön tovább a következő 40 és az azt követő még 40 évben is – muszáj lesz addig velünk maradnod. Ha ezt vállalod, akkor ígérjük, hogy elkészül a jubileumra az a bizonyos „trón”, amin a magasból beeresztünk téged a fináléban! Szeretnénk megköszönni mindazt, amit kaptunk tőled!” – ezen gondolatokkal búcsúztak Tőle kollégái.

Nádasné Ildikó nyugdíjba vonult. Furcsa ezt leírni is. Továbbra is ő marad a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület tiszteletbeli elnöke, de az egyesület vezetését és szakmai irányítását kollégái, Nagy András Balázsné Baranyai Hajnalka és Nagy Szabolcs 2021. június 5-től átvették. „Megtisztelő, ugyanakkor hatalmas feladat ez számunkra, de továbbra is a folytonos fejlődésnek, megújulásnak a szellemében szeretnénk egyengetni az együttes útját, ezáltal folytatva Nádas Imréné által elindított, pótolhatatlan munkát. Ennek bizonytéka, hogy a vakáció betörését követően, már is június 21-25. között megrendezzük I. Gyermek Néptánctáborunkat, amelynek záró programjaként a Debreceni Tűztánc Fesztiválon fogunk részt venni a csoportjainkkal. Ildi néni mindig velünk marad, hiszen a háttérből segíti munkánkat és mindig velünk lesz rendezvényeinken.

Kedves Ildi Néni! Még egyszer, HÁLÁSAN KÖSZÖNÜNK NEKED MINDENT!”

Nagy András Balázsné Baranyai Hajnalka, Nagy Szabolcs

Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület vezetői