• D: Idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Kenderkóc Néptáncegyüttes. Te nemrég vetted át az ezt működtető egyesület vezetését, azonban táncosként te is itt kezdted. Hogyan írnád le az együttes elmúlt 25 évét?

• H: Valóban, a Kenderkóc Néptáncegyüttes 1997-ben alakult meg, de a püspökladányi néptánc mozgalom hosszú múltra tekint vissza, ezért a Kenderkóc Néptáncegyüttes létrejöttének körülményeihez picit vissza kell kanyarodnunk. A XX. sz. első felében Csenki Imre, majd a fiai foglalkoztak Püspökladányban a magyar nép, különösen a Sárrét népi kultúrájával. A hetvenes évek elején a kiváló, önmagát néptanítónak tekintő Csizmadia Lajos ösztönzésére az akkor már országos hírű Sárréti Népi Együttes műsorának színesítése okán beépítette műsorába a néptáncot is. A kis csoport vezetésével a fiatal néptánc oktatót, Lövei Jenőné Horváth Erzsébetet bízták meg. Az ötlet jónak bizonyult: a kiváló együttes még színesebb műsorokkal kápráztatta el a közönségét. Nem sokkal ezután a Hegyaljáról a városba hívták a fiatal, kiváló táncost, Muszka Jánost is. Magával ragadó, színes egyénisége még több fiatalt csábított a néptánchoz. A néptánc lassacskán külön életet kezdett élni. Kialakult egy fiatal felnőttekből álló összetartó, jó közösség, mely egyre magasabb színvonalon művelte a néptáncot. 1979-ben Muszka János ösztönzésére a néptánccsoport egyik pedagógus tagja: Nádasné Szabolcsi Ildikó, majd egy évre rá a felesége: Koloszár Erzsébet is elkezdte a püspökladányi gyerekek néptáncra oktatását. Kitartó tevékenységük következtében az elmúlt évtizedek alatt több száz gyermek került kapcsolatba a néptánccal. A néptánc különböző szintjeinek elsajátításán túl több százan ismerték meg a közös felelősség és közös öröm semmihez nem hasonlítható élményét. Megtanultak egy közös nyelvet, mely az egy nemzethez tartozás anyanyelve. Idővel létrejött a Csimpolya és Tádé Baráti Közösség. E közösség tagjai egy idő után már öt csoportban ismerkedtek a néptánccal. A picik a Kicsimpolya és a Kicsi Tádé csoportokban, a nagyobbacskák a Csimpolya és a Tádé csoportokban dolgoztak. Évekig gondot jelentett, hogy az általános iskola befejezése után a gyerekek abbahagyják a néptáncot. A fiatalok kezdeményezésére 1997-ben pedig megszületett a Kenderkóc Néptáncegyüttes, ahová egy évig a Csimpolya, rá egy évre a Tádé csoportból is kinőtt fiatalok kerültek. A csoport 1997-ben elnyerte a szegedi Százszorszép Nemzetközi Néptáncfesztivál legjobb együttesének járó nagydíját is. Amatőr együttesről beszélünk, amely 25 év után sem szűnt meg, még mindig él s virul. A kenderkócos fiatalos lendület 25 év alatt folyamatos sikert és fejlődést produkált. Úgy gondolom, ebben sokat segített az is, hogy az állandóan felvállaltuk a megmérettetéseket. Az együttes rendszeres résztvevője volt a regionális és országos fesztiváloknak. Többszörös arany minősítéssel és különböző fesztiválok és találkozók különdíjával is rendelkezik. 2000-től a Hajdú Bihar Megyei Gyermek és Ifjúsági Néptánc Fórumon szinte mindig arany minősítést és külön díjakat kaptunk. Sok fesztivál meghívott résztvevői voltunk. Szép élményekben volt részünk Szekszárdon, Csepelen, Gyöngyösön, Szegeden, a debreceni „Tűztánc” Fesztiválon, az egri Szederinda Fesztiválon, a Parádfürdői Palóc Lakodalomban és még számos helyszínen. 2007-ben a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület a nemzetközi kapcsolatok ápolásáért megkapta a Kultúra Lovagrendje Örökség díját is. A Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület elnöke és a Kicsimpolya, a Csimpolya és a Kenderkóc Néptáncegyüttesek vezetője évtizedekig Nádasné Szabolcsi Ildikó volt, akitől 2021 júniusában vettem át az elnökséget és az együttesek vezetését Nagy Szabolcs kollégámmal.

• D: Milyen jubileumi műsorral készültök?

• H: Az együttes számára jubileumra készülni mindig örömteli. Az első jubileumos próbák előtt rendkívül izgulok, hiszen rengeteg kérdés merül föl bennem: Vajon visszatérnek a régi tagjaink? Hogy vannak mostanában? Emlékezni fognak a régi koreográfiákra? stb.. Aztán elérkezik az első próba pillanata, és megnyugszom, hiszen látom, hogy hihetetlenül sokan térnek vissza hozzánk. Millió emlék dereng fel a próbákról, a tánctanulásokról, a táborokról, a kirándulásokról, a fellépésekről, a belföldi és külföldi utazásokról…

• D: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

• H: Több mint 10 éve, hogy Nádasné mellett a szakmai munkát segítem én és Nagy Szabolcs. Mind a ketten azokat az elveket valljuk, hogy a régit meg kell tartani, de az újat be kell fogadni. Vidéki együttesként fontos számunkra a folyamatos fejlődésre való törekvés. Úgy vélem, hogy az elmúlt évtizedek alatt igyekezett a csoport annak elérésére, hogy a fővárosi, illetve a vidéki nagy táncegyüttesek által hozott magas színvonalat, mi is tudjuk teljesíteni. Nagy Szabolcs kollegámmal továbbra is a már említett folytonos fejlődésnek, megújulásnak a szellemében szeretnénk egyengetni az együttesek útját, ezáltal folytatva Nádas Imréné által elindított, pótolhatatlan munkát.

• D: Miben rejlik a Kenderkóc egyedisége?

• H: Mi, a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesületnél a helyi hagyományainkon és kultúránkon kívül, fontosnak tartjuk a történelmi Magyarországon gyökerező, különböző tájegységeinkhez köthető népszokásaink, táncaink, dalaink megismertetését. Valljuk, hogy nem elég egy-egy vidék kultúrájából kiragadva a táncát megtanítani a tanítványoknak, hanem az a célunk, hogy minél összetettebb módon megismerjék az egymásból kiinduló, egymásra épülő, egykoron és ma is közösségeket összetartó hagyományainkat. Bízom abban, hogy ezek az értékek ezáltal ismét helyet találnak a családok, baráti társaságok, közösségek életében, gazdagítva a rohanó hétköznapok közötti meghitt világot. A Kendekóc a második családunk.

Nagy András Balázsné Baranyai Hajnalka

Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület elnöke

Kenderkóc Néptáncegyüttes művészeti vezetője